Melanochromis maingano

Megoszlás: Afrika, Malawi-tó

Típus: édesvízi, trópusi

Viselkedés: harcias, területvédő
Táplálkozás: mindenevő

Tartózkodás: középső- és alsó szint
Szaporodás: szájköltő

Testhossz: 11-12 cm  
Halnépesség: 300 literre 1 hím és 5-7 nőstény

Berendezés: korall homokos alzat, elszórt sziklák, csigaházak.

Javasolt társai: Demasoni | Jacobfreibergi | Julidochromis | Lamprologus |

Megjegyzés: A hím nagyobb és általában agresszív, különösen a hasonló jelölésű (vízszintes sávú) halakkal szemben. A függőleges sávú halak mellett úgy tűnik, nagyon boldog. Csigákat nem lehet tartani velük, mert kiveszik a házukból. A hímek egy területen őrködnek, másokat elzavarnak onnan, de a nőstényeknek is van egy csendes helyük, ahol a tojásokat tartják. Több hal tartása gyorsan lehetetlenné válik egy kis tartályban. Ha van elég helye, csoportban boldog, nagy barlangokban, ahol a domináns hím vadászik. A víz tisztaságára ügyelni kell, de különösebb igényei nincsenek. Elvisel egy meglehetősen széles hőmérséklet-tartományt kb 22-30 fok, de 25 C a legoptimálisabb számára. Tápláléka lehet pl Hikari Chivild Excel, Gold, TetraCichlid Mini, TetraColor Tropical, TetraCichlid Cichlid Flakes, fagyasztott artemia, mysis vagy Malawi mix. Általában 5-10 méter mélységben él, ami valószínűleg megmagyarázza, hogy miért hagyja figyelmen kívül a víz felületén úszó ételt. A süllyedős granulátumokat eszi csak meg, a lebegő pellet étel használhatatlan. Aljzatnak zúzott korall, vagy homok szükséges, mert a Maingano szeret ásni. A szájába veszi a homokot és arrébb kiköpi. Néha a nagyobb sziklákat is buzgón aláássa, emiatt előfordulhatnak kisebb lavinák, főleg ha a sziklák egymás tetejére vannak halmozva. A finom levelű növényeket megeszi, a gömbmohát széttépkedi. Szereti a barlangokat és a bujkálókat. Amikor először teszik egy akváriumba, elég félénk, de ahogy nő, egyre kevesebbet rejtőzködik az akvárium alján. Nincs probléma a tenyésztéssel, a halak gödröket ásnak, körbe ússzák, kergetik egymást, aztán a nőstények a tojásokat a szájukban tartják, míg a fiatal ivadékok kikelnek. A nőstények ilyenkor nem esznek, ezért hajlamosak lesoványodni. A nőstény rövid ideig őrzi a kicsiket, akik még visszamehetnek a szájába, ha védelemre van szükségük.