Acanthopsis choirorhynchos - Lófejű csík

(Egyéb elnevezései: Cobitis choirorhynchos, Horseface loach, Longnose loach, Long Nosed Loach, Banana Loach, Sekavec koňský, Hestehovedsmerling, Banana fish, Cobitis choii, Kärsänuoliainen, Lanstirnschmerle, Pa it, Jeler, Tryngrönling)
Vissza | Index
Acanthopsis choirorhynchos - Lófejű csík

Megoszlás: Ázsia; Burma, Jáva, Szumátra és Thaiföld gyors folyású vizei.

Vízparaméterek: 25-28 °C   5-15 nk°   pH 6-8  

Típus: édesvízi, trópusi

Viselkedés: barátságos
Táplálkozás: mindenevő

Tartózkodás: talaj szint

Testhossz: 20 cm  
Halnépesség: 250 literre 4-6 hal

Berendezés: homokos aljzat, vasfák, gyökerek, ágak, barlangok, búvóhelyek.

Növények: Riccia, Lemna, Limnobium, Najas, Echinodorus, Vallisneria, Bacopa, Rotala, Cryptocoryne, Cabomba

Javasolt társai: Pontyfélék | Pontylazacok |

Megjegyzés: Teste megnyúlt, feje hosszú és elkeskenyedő. Aranyló sárgásbarna alapszínén a test középvonala mentén, egymástól egyenletes távolságra sötét foltok sorakoznak. Hátoldalát kisebb keresztsávok és egy sor apró sötét folt tarkítja. Az egyes példányok színe eltérő lehet. Hosszúra nyúlt, oldalt lapított testű, a hátúszók kezdetéig tetőszerűen emelkedő, majd eső hátvonalú hal. Feltűnő nagy feje, és a hátul fekvő szemek miatt nagyon hosszú orra van. Úszói igen fejlettek. A védőbőrrel bevont szemei a fejen igen magasan helyezkednek el. A szeme alatti tüskék kétcsúcsúak és felállíthatók. A kicsiny és alsóállású száján az alsó ajak rojtos; három pár bajuszszála van, elülső orrnyílásai csőszerűek. A pikkelyek igen kicsinyek. Hosszúság: 18-20 cm-ig. Barnás alapon több sor sötétbarna folt, amelyek közül a felsők a háton is áthúzódnak. A színezet a származási helytől függően igen változó lehet. Az állatok kitűnően alkalmazkodnak a talaj színéhez, úgyhogy a szabad vizekben mindaddig alig találhatók meg, amíg meg nem mozdulnak és árnyékot nem vetnek. A hím mellúszói sokkal nagyobbak, mint a nőstényéi. A Csíkfélék (Cobitidae) családjának egyik neme, amely Ázsia trópusi vidékein nagyon el van terjedve. A halak főleg gyors folyású, tiszta vizű patakokban élnek, ahol egészen a szemükig befúrják magukat a talajba. Erőteljes szellőztetésre van szükségük, mert pataki halakként oxigénigényesek. A finom-szemcséjű fenéktalaj előnyös. Etetés talajeleséggel: Tubifexszel, vörösszúnyoglárvákkal, Enchytraeusszal, valamint a fenékre lesüllyedt száraz-eleséggel (eleségtabletták!). Emellett kedvelik a növényi táplálékot is.Igen gyorsan be tudja magát ásnia talajba, sőt még előrehaladni is képes benne.